1_dA Sarkadi Éden-tó Szeszfőzdét, az ország első magán bérfőzdéjét 1983-ban alapította Dobi Imre kisiparos Sarkadon. A 31 éves múltra visszatekintő pálinkafőzde kezdetben lakossági bérfőzdeként üzemelt, azonban néhány éve tervbe vettük a kereskedelmi főzést és a piacon való megjelenést. Ehhez azonban rögös út vezetett: pályázatok írása, fejlesztések, uniós és állami támogatások elnyerése, kereskedelmi engedély igénylése, különböző VPOP-s adminisztációs teendők elvégzése és saját termék bevezetése, megismertetése, managelése. A főzde alapítója Dobi Imre egyéni vállalkozóként fogot hozzá tervei kivitelezéséhez. 1965-től vendéglátóiparban dolgozott, ezért nagy rálátással rendelkezett a pálinka forgalmazására. A rendszereváltás előtt jól ismert ÁFÉSZ-nál volt munkavállaló, ahol a pálinka beszerzése akkoriban még központilag történt és sokszor önhibáján kívül szégyenkezett amiatt, hogy élvezhetetlen, maró és dohos pálinkát kellett a vendég asztalára tennie. Budapesten 1983 tavaszán szeszfőzde üzemvezetői képesítést szerzett, majd amikor a jogszabály lehetővé tette magánszemélyek részére is a bérfőzést, maximum 500l főzőüstig, Magyarországon elsőként megalapította magán bérfőzdéjét az Éden-tó Szeszfőzdét. Az üzem a sarkadi Éden-tó Partjánál, az Éden-kertekben fekszik, ezért ez az elnevezés földrajzi fekvésből ered. A telek 1983-ban még állami tulajdonban volt, akkoriban még tilos volt a privatizáció. A telek beépítését külön engedélyeztetni kellett, az államhoz elidegenítési tilalom elleni felmentéssel kellett fellebbezést benyújtani. Úttörőként nagyon nehéz dolga volt, de őt nem lehetett eltántorítani a céljától. Végül hosszas engedélyeztetési procedúrák után sikerült megvalósítani az álmát. A munkálatok rohamtempóban haladtak így már 83 őszén beindulhatott a pálinkafőzés. Eleinte fatüzelésű technológiával működött az üzem, majd 1995-ben gázfűtésre váltott. Dobi Imrének újító szerepe volt a cefrézés megreformálásában is, kizárólag a jó minőségű alapanyagot tartotta elfogadhatónak. Rávilágított arra, hogy jó pálinkát csak kifogástalan minőségű gyümölcsből lehet előállítani. A később létesített szeszfőzdék számára ez követendő példa volt. A főzetők körében is nagy népszerűségnek örvendett, sikerült egy baráti , összetartó közösséget kovácsolnia. A főzdében termelői várót alakított ki részükre, ahol tévézhettek, kávézhattak újságot olvashattak vagy beszélgethettek, ezáltal új barátságokra tehettek szert. A pálinkafőzés akkoriban, valódi szertartás volt, ilyenkor összegyűlt a család, a barátok és a távol élő gyerekek, unokák is hazajöttek, hogy segítsenek az idősebbeknek. Későbbiekben amikor a törvény lehetővé tette Dobi Imre a Környező területeket is felvásárolta az önkormányzattól és gyümölcsfákkal telepítette be. A jó minőségű Kisüsti Sarkadi Pálinkának hamar híre ment. A legjobb reklámnak az elégedett főzetők ajánlása bizonyult. A népszerűsítés szájról szájra terjedt. Hamarosan a környező településekről is az Éden-tó Szeszfőzdébe vitték a cefrét. 87-ben áttörés történt, ekkor rendkívül jó volt a gyümölcstermés, 40.000 hlf pálinkát sikerült kifőzni (literre átszámolva 80.000 liternek felel meg ). A szeszfőzde vezetését Dobi Imre halála után veje Tóth János vette át. Az új vezető ekkor már több mint 10 éve dolgozott Dobi Imrével közösen, így kellő rálátással és szakmai tapasztalattal rendelkezett, hogy folytassa a családi vállalkozást. Trainingeken, továbbképzéseken rendszeresen részt vesz, hogy több éves szakmai tudását elmélyítse. Termékeit országos versenyekre viszi, hogy a jól megérdemelt arany, ezüst és bronz érmek, különdíjak és szakmai elismerések mellett országos és nemzetközi ismertséget szerezzen pálinkáinak. Sikereire a megyei sajtó és az országos rádió is felfigyelt, sőt a helyi önkormányzat is rendszeres üzemlátogatásokat szervez a főzdébe. A vállalkozás szeretné megőrízni a hagyományt, a pálinka különlegességét, tradicióját, kézműves manufakturális jellegét. A vállalat megcélzott árpolitikája egyrészt fogyasztói árelfogadáson alapul, másrészt igazodik a versenytársakhoz is.